A próbakör az autóvásárlás fontos eleme. Jellemzően az átvizsgálás után történik, ha mindent rendben találtunk, és van vételi szándék a vevőjelölt részéről. Az esetek nagy részében én vezetem az autót, de van, hogy az ügyfél is gurul egyet. Sokszor bizony érdekes szituációk adódnak ilyenkor. Nem minden történet saját eset, néhányat kereskedők, értékesítők meséltek el, én csak a népmesei hagyományokat őrizve összegyűjtöttem.

De előtte néhány információ. A próbakör akkor abszolválható, ha műszakilag megfelelő állapotban van az autó. Fék nélkül, kormánymű hibával, repedezett, húsz éves gumikkal NEM. Télen a jeges úton kopott nyári gumival ugyancsak nem megoldható. Ha ki van vonva az autó a forgalomból és nincs próbarendszám, akkor szintén nem kivitelezhető a próbaút – hiszen ilyen esetben, ha bármi történik útközben, az az én felelősségem – és bizony ez sokba fájhat -az autózás veszélyes üzem. Nem mellesleg szabálysértés a rendszám nélküli autózás.

Jobbkéz

Még a sötét oldalt szolgáltam (nepperkedtem), amikor egy hároméves kevés kilométert futott Fiat 500-as hirdetésére jelentkezett be egy Debrecen környéki ifjú hölgy. Tömegközlekedéssel (vonat, busz) érkezett megtekinteni az autót, feltett szándéka volt a vásárlás. A megtekintés után természetesen szóba került a próbakör is. Családi házas övezetben lakom, sok-sok jobbkezes kereszteződéssel. Az ifjú hölgy kb. negyvennel húzott el az első jobbkezes utca mellett. Mikor halálra váltan jeleztem ezt neki, rámpillantott, majd azt rebegte: Igen hallottam már, hogy Pesten van ilyen… hááát, leizzadtam, mikor ez előtte álló 250 kilométerre gondoltam.

Vészfékezés

Egy értékesítőtől hallottam az alábbi sztorit. Azt ugye mindenki tudja, hogy érdemes a próbaúton egy jó nagyot fékezni. Így tesztelve, hogy félrehúz-e az autó, működik-e az ABS stb. Az a vevőjelölt is tudta ezt, aki az édesanyjával ment autót vásárolni. Csendes, halk szavú lány volt. A próbakörön is csak elsuttogta, hogy fékezek, az értékesítő még gyorsan ki tudott támasztani, majd a törékeny kislány olyan erővel rúgta meg a féket, hogy arra minden autós tanpályán elismerően csettintettek volna. Viszont a hátsó ülésen a mama erre nem igazán készült fel. Ezáltal olyan erővel fejelte meg az anyósülés háttámláját, mint annak idején Zidane Materazzit. Az orrvérzését viszonylag gyorsan elállították, viszont az értékesítő még két nap múlva is enyhe lapockatáji fájdalmakra panaszkodott. Bár elmondása szerint a kitörő röhögését sokkal nehezebb volt palástolni. A próbakör meglehetősen fagyos hangulatban ért véget, anya és lánya nem sokat beszéltek egymással az eset után.

Próbakör – Padka 1.

Én nagyon a sztereotípiák ellen vagyok. De néha azért van alapja… Hipszter kinézetű informatikus (tényleg) fiatalember, saját bevallása szerint nem nagyon ért az autókhoz. Sikerült a napi 5 kilométeres utakra a tdi-től eljuttatni a szívó benzinesig. Ennek megfelelően egy Focusban ültünk. A kereskedő ragaszkodott hozzá, hogy a próbaút vége felé átadjam a kormányt az ügyfélnek. Gyanús volt, hogy nagyon tiltakozott a fiatalember, de aztán engedett a szelíd nyomásnak. A másfél kilométeren egy lefulladással és egy félreváltással megúsztuk. Na de a megállás az páratlan volt a maga nemében. Két alufelnit is sikerült egy ideges gázadás és rossz kormánymozdulat kombinációjával legyalulni. A kereskedő párás tekintettel nézett maga elé, majd egy nagy sóhaj után csak annyit kérdezett, miközben enyhén rángott a jobb szeme alatt egy ideg– Tetszett az autó?  Amúgy happy end a sztori vége, mert vásárlás lett a próbakörből.

Próbakör – Padka 2.

Itt is a próbakör végén történt egy kis malőr. Egy magasabb padka mellé parkolt be a magabiztosan lavírozó ügyfél, de hiba csúszott a számításba. Ennek a jobb hátsó alufelni látta kárát. A kereskedő reakciója – na, ezt most vetted meg. És így is lett, bár nem a padkázás miatt…

De volt már rozsdás, beragadt fék miatt kis híján kigyulladó kerék, kifogyó üzemanyag, vadul sikoltozó eladó, mikor a negyvenes táblánál óra szerint negyvenkettővel csapattuk – és még számos említésre sem méltó apró malőr.

A lényeg, hogy nyugodtan próbáljuk ki a kiválasztott gépjárművet, de ne hozzuk magunkat (utasunkat, kereskedőt, állapotfelmérőt) necces szituációba. Nem kell beparkolnunk a legszűkebb helyekre, megoldja ezt helyettünk a kereskedés munkatársa – vagy én. És ha csak a próba kedvéért vészfékeznénk egyet úgy hatvanról, hát figyelmeztessük utastársainkat a műveletre.