Vannak olyan autókereskedések, melyekben nyugodtabban vásárolhat az ember, mint azokon a külvárosi murvás telepeken, ahol az elsődleges cél átverni a vásárlót. Legalább is ezt hirdetik magukról, ezt olvasni internetes portálokon, hallani podcastekben. És való igaz, tisztességesen próbálnak eljárni, ez vitathatatlan. De vajon ők nem tévedhetnek? Nem kerülhet porszem a gépezetbe?
Autókereskedések – A prémium szegmens
Nagy, tőkeerős autókereskedések, gigacégek, átvizsgált autók. Csábító kép ez az egyszeri autóvásárlónak. Nekem, autó állapotfelmérésből élőnek „csak” egy újabb telephely, ahol lesz egy átvizsgálandó autó. Nem szoktam foglalkozni a lenéző mosolyokkal, a vasalt fehér ingek mögül menetrendszerűen érkező – „mi már átvizsgáltuk” kezdetű – litániákkal sem. Persze a legtöbb helyen ismernek már, és kedvesen fogadnak, hisz egy a célunk, az ügyfelek minél magasabb szintű kiszolgálása.
Tény- és nem győzöm hangsúlyozni-, hogy ezeken a helyeken ritkábban futunk bele vállalhatatlan autókba, de néha előfordul. És ha százból csak egy a rossz, hát annak a gazdáját a kiváló statisztika nem fogja boldogítani.
Nos tehát, itt van az ügyfelem, aki hónapokig bújta az internetet, mire meggyőzte magát az adott típusról, felszereltségről. Kiválasztott egy autót, de mivel biztosra akart menni, egy jól menő, nagy céget keresett meg.
Telefonon alaposan kikérdezte az értékesítőt, majd velem is egyeztetett időpontot. Egy meleg szombat délelőtt találkoztunk a kereskedésben. Megbízómat még korábban arról tájékoztatták, hogy egy-két apróbb esztétikai hiba van csak az autón, nyugodtan utazzon érte kétszáz kilométert, nem fog csalódni. Mondjuk inkább sokkot kapott a csalódás helyett, de ne szaladjunk ennyire előre.
Nyolcévesen, rozsdásan
A felmérést mindig a rétegvastagságméréssel kezdem – de, csak miután körbesétáltam, szemrevételeztem az autót. Megdöbbenve láttam, hogy a jobb hátsó sárvédőíven egy tenyérnyi rohadás díszeleg – egyszerűen itt még ilyet nem láttam, pláne nem egy nyolcéves autón.
Ebben az árkategóriában, évjáratban azért ez nem gyakori. Viszont itt jön képbe az, hogy ha tróger módon javítanak meg egy autót egy korábbi sérülés után, akkor ez a vége. Merthogy a rétegvastagság mérés alapján egyértelmű volt a korábbi javítás kókányolás.
Sajnos máshol is hasonló nyomok mutatkoztak, ráadásul mint egy vemhes kanca, úgy dudorodott, nyomakodott a korrózió a küszöbön. Sajnos az ajtót kinyitva a falcban több száz, néhol ezer mikront megközelítő értéket tudtam mérni. Ez nem kifejezetten gyári technológiás javítás.
Az autó ebben az állapotában egy esetleges balesetben nagy valószínűséggel nem tudja megvédeni a benne utazókat olyan módon, ahogy azt a gyárban a mérnökök megálmodták. Persze lehet, hogy igen, de te szeretnéd kipróbálni? És jó eséllyel a következő vizsgán el is hasal, mivel két akkora lyuk lesz az oldalán amitól a Titanic is elsüllyedne.
Vizet, vizet…
Hörögte elhalón az autó. Pontosabban hűtőfolyadékot kellett volna írnom. Ugyanis a kiegyenlítőtartály szinte porzott – na jó, a minimum alatt volt. De a kérdés jogosan merül fel, vajon ez az autó nem vett részt a sokpontos revízión? vagy már nagyon péntek délután volt, amikor elvégezték? Egy ekkora cégnél, ahol általában 5-10 százalékkal drágábban kapjuk meg az autókat, elvárható lenne a folyadékszintek ellenőrzése.
Mert persze ez simán lehet egy hanyag feltöltés eredménye. De ugyanúgy lehet egy kezdődő hengerfej problémára utaló jel, esetleg vízpumpa hiba (gyakori probléma a típusnál), esetleg egy kisebb repedés valahol a rendszerben.
Epilógus
Még mindig úgy gondolom, hogy a nagy flottakezelő cégek és a kidolgozott ellenőrzési procedúra után értékesítő márkaképviseletek, autókereskedések betonplaccain jó minőségű autókat lehet találni.
Megéri ilyen helyeken vásárolni? Igen.
Az átverésre mennek ezeken a helyeken? Biztosan nem.
Itt is mellé tudunk nyúlni adott esetben? Lásd fentebb…
A tanulságot pedig mindenki vonja le maga.
