Alfa átvizsgálás, egy kiváló program hétvégére.
A család az család, dörmögi Vin Diesel szúrós tekintettel. Bár enélkül is tisztában vagyok eme fogalom fontosságával, így vidáman indulok el vasárnap délelőtt egy Alfa átvizsgálására – a feleségem unokahúgának kérésére. Kicsivel tíz év fölötti az átvizsgálandó autó, de még éppen hárommillió alatt az ára. Ez azért nem kevés pénz, sokat kell érte dolgozni.
Magánszemély árulja, elvileg gondosan szervizelve. Kitűnő állapotban. Előzetesen ennyi információt kaptam. Meglátjuk.
Odafelé menet az autóban épp azt fejtegettem, hogy ezeket a sportosabb kinézetű autókat valahogy gyakrabban csavarják az út menti fák köré. Pedig ez a 120 környéki lóerő azért nem az életveszély kategória. De mondjuk 1280 kilóval…, már nem is hangzik rosszul.
Megérkezünk az agglomerációba, gyönyörűen süt a nap, az autó frissen mosva, büszkén csillog a fényben. A vevőjelölt szerelmes az autóba, nagyon drukkol, hogy pozitív eredménnyel záruljon a vizsgálat. Általában az állapotfelmérés eleje a karosszéria átvizsgálásáról szól, így hát el is kezdem a rétegvastagság mérést.
Amikor a hülyeség magabiztossággal párosul – Az Alfa átvizsgálás
Szóval, mindig jobb oldalt kezdek a sárvédőívvel. Mérem, 130, 320, 270, van itt minden. Csendben megjegyzem, hogy ez egy fújt elem. Mire az eladó, az ki van zárva, az egész autón gyári fény van. Hmm… mutatom, hogy itt is egy kis piszok és ott is egy kis szemét a fényezésben, ezek bizony utólagos festés nyomai. Nem! Szorítja össze a száját és villámló tekintettel néz rám. Megvonom a vállam, én aztán nem vitatkozom. Annyit azért megjegyzek, enyhítendő a feszültséget, hogy semmi baj nincs, ha letüsszentenek egy elemet.
Bal első ajtó szintén enyhén fújva. Szélesre tárom, mérem a küszöböt, B oszlopot. Nos a küszöb a falcokban 300 környéke, oldalt 2000 is megvan. B oszlop alja szintén magas. C oszlop és a hátsó ajtófalc 300-800 környékén, széles a skála. Küszöb szintén 1800-2000. Sárvédőív alja már nem is mérhető – végtelen, mint a világűr, és az emberi hülyeség. Erre kapok ma újabb bizonyítékot. Na nem a világűrre. Mutatom a vevőjelöltnek, hogy ezt bizony oldalba vágták. Nem kicsit.
Nem értesz hozzá – jön a megállapítás a szakértő eladótól. Figyu – mutatom neki az értékeket- ezt itt szobrász formázta olyan vastag.
Ez gyári, nem értesz hozzá – az eladó megingathatatlan. Egy bizonyos szint alá nem vagyok hajlandó lemenni, igy egy félmosollyal nyugtázom a kijelentését. Ez bátorítja, mert monológ következik.
Hát így néz ki egy tizenkét éves autó?! Ez gyönyörű! – itt már majdnem sír. Nézd, milyen szép! – észérvek tömkelege, gondolom, és bár valóban szépen csillog az Alfa, nem tud meggyőzni. Bár az alakítás Oscar gyanús. Én azért teszek még egy próbát – nézd ott az ajtó sarka kiáll, itt egy illesztés nem jó – ez is igazolja a korábbi javítás tényét.
Ez semmi! – sikolt fel – tizenkét éves az autó – ez már nekem kellemetlen. Összepakolok, udvariasan megköszönöm a segítséget, és jelzem a lányoknak, hogy végeztünk.
Epilógus
Korábban már beszéltünk róla, hogy bizony a magánszemélyek hatalmasokat tudnak lódítani az autójuk eladásakor. Próbálják eladni a szart, de venni csak patika állapotot akarnak, egy hajszálvékony karc esetén is soványdisznó vágtában rohannak el a murvás telepről – miközben kórusban szidják a neppert. Vagy éppen, ha érzelmileg kötődnek az autójukhoz akkor egész egyszerűen nem látnak tovább az orruk hegyénél. Emberünknél nem tudom melyik eset állt fenn, a mi szempontunkból a lényeg, hogy vásárlás ezúttal nem történt.
A sors fintora – vagy nem is tudom minek nevezzem –, hogy az Alfa helyett egy racionálisabb döntés eredményeként egy kiváló állapotú benzines Toyota Corolla lett a befutó. Amit az átvizsgálás után meg is vásárolt. Így múlnak el az álmok…
