Kerülendő nepperek, avagy vannak kereskedések, ahova nem szívesen megyek. Nem tudom miért, talán rossz a hely karmája, talán idegesítő a személyzet. Vagy az autók nyolcvan százaléka egyszerűen kritikán aluli. Viszont azt sem mondhatom az ügyfélnek, hogy nem szeretek ide járni, nézzünk máshol autót, mert lehet, hogy itt lesz élete vétele. Persze, ha már tendencia, hogy egy kereskedésben csak hulladékokat találok, az tiltólistára kerül. Ezt jelzem az ügyfélnek, aki vagy megfogadja a jótanácsot, vagy talál egy kollégát, aki nem agyal ennyit. 

Na, de kanyarodjunk vissza az eredeti témához. Szóval középszar kereskedés, középszar autókkal. Volt itt már tekert órás autó is, de az ügyfél figyelmeztetésem ellenére is bizakodott. Annál is inkább mert egy ritkább modellel szemezett. Egy coupe volt a célpont, a márkát hagyjuk is, nem ez lesz a lényeg.

A bagós nő

Belépek a telepre, elsétálok az irodához. Benyitok és mellbe vág az évtizedes bagószag. Volt már ilyen kalandom… Az előidézője az íróasztalnál ülve, most is épp pöfékel. Köszönök, bemutatkozom, és elmesélem jövetelem célját.  Egy alig érthető hörgés a válasz – ebbe beleképzelhetek bármit. Az értékesítő hölgy(!) unott arccal odaadja a kulcsot, én pedig enyhe nikotinmérgezéses tünetekkel kiszédelgek a placcra. Megkeresem az autót, ott rohad áll csendben a többi között.

A rétegvastagság méréssel kezdem. Jobb oldala végig fújva – gitt is akad bőven. Nyitnám a géptetőt, nem akar nyílni. A bowden is szorul, de jól hallhatóan kattan. A tető viszont nem nyílik. Jelzem az értékesítő hölgynek, aki odajön, majd így kell ezt! felkiáltással, elemi erővel feltépi a géptetőt. Valamilyen alkatrész elrepül eközben lapos ívben. Most már lecsukni sem lehet, konstatálom a tényt -ezért nem akartam rángatni. Mindenesetre más szemmel nézek ezután a nőre… kicsit félek is. Ő közben morog valami sértőt a szerencsétlen átvizsgálókról, én inkább meg sem hallom.

A motorból folyik az olaj, megállapíthatatlan, hogy honnan. A mennyiségből ítélve, nincsen olyan tömítés, ami ne fosta volna el magát.

A beltér olyan szomorú és lelakott, mint egy hetvenéves örömlány. Ülések kiszakadva, minden karcos, kifakult.

Az alja sem sokkal szebb, a típusra nem jellemzően felületi korrózió mindenhol. Elektromos ablakok néha működnek, néha nem. Világítás, irányjelző inkább nem.

Pár apróbb diagnosztikai hiba van a kiolvasáskor – egy lambdaszonda biztosan cserés. Néhány apróbb hibát még feljegyzek, majd megpróbálom úgy visszaadni az autó kulcsait, hogy senkihez és semmihez nem érek.

Kétszer jártam összesen ebben a kereskedésben- előszőr és utoljára. Katasztrófa a hozzáállás, és az autók minősége is. Pár héttel később egy véletlen folytán megismerem a kereskedés hátterét is – már mindent értek.

Hat átvizsgálásból semmi

Vannak emberek, akik úgy gondolják, hogy van egy kis pénzük – megnéznek egy-két Roadmovie-t a Becsületesneppertől, és máris fel vannak vértezve a tudással, ami automatikusan autókereskedővé emeli őket.

Tévednek, így lesznek ők is kerülendő nepperek. Így éli mindennapjait az a kereskedő, akinél hat átvizsgálás alkalmával, hatszor futottunk lyukra.

És nem kicsit, nagyon. Emlékezetem szerint egy olyan autó sem volt, amit még ha fenntartásokkal is, de ajánlottam volna. Sőt, mivel az átvizsgálások nagy részén részt vettek az ügyfeleim is, különösebben nem is kellett győzködni őket – már az esztétika is riasztó volt.

Gyári fénnyel rendelkező autó még nem volt nála, rozsdamentes sem. Az igen népszerű 2-3 milliós kategóriában szerencsétlenkedik emberünk, inkább kevesebb, mint több sikerrel. A szép ebben az, hogy ő nem akar átverni. Legalábbis, próbálom azt hinni – lehet, hogy naiv vagyok. Ha kint az árkategória legaljáról válogat, akkor csak ilyen szarokat tud behozni. Németországban sem a kiváló állapotú autókat adják olcsón, hanem a szart. De ő ugyanannyiért árulja a megvett hulladékokat, mint a többi kereskedő a jót. Így nehéz lesz.

Egy éven belül tönkre fog menni, mert ennyi madár nincs ebben az országban – reményeim szerint. De ha eldobja a cégét a sok reklamáció miatt, akkor még lehet egy éve az új céggel, sőt, ha áfázik az autókkal akkor több is. És ez nagyon szomorú.

És miért nem írok konkrét helyeket? Mert nincs időm pereskedni, bíróságra járni – inkább írok róla, hogy bizony vannak kerülendő nepperek. Ha per nincs- mert azért annyira nem tökösek, akkor meg hívogatnak. És nincs kedvem idióta telefonhívásokat hallgatni, helyette inkább dolgozom, segítek, akár neked is.