Nepper vagy magánszemély – hamar kiderült az igazság. Vannak munkák, melyek már eleve nehezen indulnak. A folytatás pedig még nehezebb…
Nemrégiben megkeresett egy fiatalember, hogy autót szeretne vásárolni (mily meglepő), egyeztetett az eladóval is- nekem már csak a finomhangolásokat kellett elvégezni. Ügyfelem nem kívánt részt venni az átvizsgáláson, az autót még nem látta személyesen. Itt szeretném megjegyezni, hogy én azért mindenkinek javaslom, hogy ha teheti, nézze meg az autót az átvizsgálás előtt. Ugyanis sokszor a hirdetések képei, szövegezése köszönőviszonyban sincs a valósággal.
Időpont egyeztetés
Ha az ügyfél nem vesz részt az átvizsgáláson, akkor az időpontegyeztetést én végzem el. Ez esetben az időpontot megbízóm előre lebeszélte az eladóval, nekem csak a pontosítás jutott.
Itt jött az első meglepi, nem jó az előzetesen megbeszélt dátum. Ez annyiból kellemetlen csak, hogy egy gondosan megtervezett nap közepéről kihullik egy munka az utolsó pillanatban, akkor a felszabadult másfél-két órában csak malmozok – ahelyett, hogy dolgoznék. Ráadásul korábban legalább három munkát utasítottam vissza, azzal a felkiáltással, hogy betelt a naptáram…
De másnapra sikerült leegyeztetni az átvizsgálást – kifejezetten kértem az eladót, hogy legyen pontos, mert nagyon ki van számolva az időm- hisz pont miatta borítottam két napom beosztását. Megígérte. Kicsit vívtunk a találkozási helyen is, mert azzal is variált. Végül maradtunk az eredetileg megbeszélteknél- de azért hívjam előtte.
Logisztikai rémálom
S eljöve az átvizsgálás napja. Egy órával a vizsgálat előtt hívom az eladót, a megbeszéltek szerint. Nem veszi fel. Fél óra múlva visszahív, késik, de jön. Kicsit morgok már, de csak magamban.
Megérkezek a címre, ami egy lepukkant kereskedés egy zöldövezeti telken. Három-négy autó rohad csendben a tűző napon, várva a magánszemélyként hirdető eladót. Az átvizsgálandó autó nincs köztük. Hívom megint – közli, hogy nem ér ide. Belemegyek- de csak az ügyfelem miatt-, hogy találkozzunk valami köztes helyen. Parkoló, beton, tűző nap, kb. hatvan fok. Most már nagyon remélem, hogy kva jó lesz ez az autó…
Az eredetileg megbeszélt és a módosított időponthoz képest is késik a nepper. Hívom – Öt perc és ott vagyok – ígéri. Természetesen ez tizenöt lesz. Elgondolkozom, hogy az ilyen büdös gyökerek hogyan tudnak megélni…
Az átvizsgálás
Megérkezik, én a zen buddhisták nyugalmával köszöntöm. Ő is – Szia Uram! Már fogom a fejemet, és egy szóval sem utalok rá, hogy késett vagy fél órát. Ö sem, tehát véletlenül sem tud felböfögni egy bocsánatot…
Az átvizsgálás kezdetekor ott döngicsél a fülem körül, fennen hirdetve autója kiválóságát. Aztán egy kicsit sírdogál, hogy régen ő „ájemdzsi merciket” árult, de nem megy mostanában a bolt. Legszívesebben lecsapnám, mint egy legyet, de hát bizonyos társadalmi normáknak meg kell felelnünk… A kiválónak, sérülésmentesnek hirdetett autó pedig sajnos olyan, mint amilyet várni lehetett ilyen előzmények után. A jobb oldalán minden elem fújva, néhol igen vastagon gittelve. A két ajtó 1000-1800 mikron között – és az egyik lassan lyukas.
Sárvédőívnél kiakad a műszer. A küszöb alján, hála a szakszerűtlen barbár javításnak, apró lyukakat mart a rozsda. Az alján valami extrém színű és állagú anyag – ilyen alvázvédő nincsen, kíváncsi lennék mivel locsolták telibe. A kép csak illusztráció…
Ez már kuka gondolom, de perverz módon kíváncsi vagyok.
Diagnosztika és a Nepper
Az OBD csatlakozó lötyög a helyén, többet dugdosták, mint egy békebeli szajhát… Nagy nehezen sikerült kapcsolatot teremteni, hibakód pillanatnyilag nincs- de pár kilométerrel ezelőtt töröltek valamit. No, itt a késés egyik lehetséges oka.
Sebaj, nézem az élő adatokat. A befecskendező értékek katasztrofálisak- kettő biztosan felújítandó/cserélendő. A részecskeszűrő nyomáskülönbsége egy fix érték – padlógázon is ugyanazt mutatja. Szinte biztosan ki van ütve és szoftveresen felülírva. Az autó ebben a formájában nem felel meg azoknak a műszaki kritériumoknak, melyek szükségeltetnek a forgalomban való részvételhez. A nepper nem érti mit csinálok, kíváncsian szemléli az adatokat, de láthatóan fogalma sincs róla mi történik éppen.
Az eladó továbbra is büszkén sertepertél körülöttem, de már nem olyan őszinte a mosolya. Kérdezi a véleményemet az autóról. Elmesélem a látott hibákat, de csak azért, mert jólesik. Szerinte továbbra is jó az autó, hiszen jár a motor, meg jön-megy, teszi a dolgát. Mosolyogva búcsúzunk, mindketten válogatott jókívánságokat címzünk a másik részére – szigorúan gondolatban. Én legalábbis biztosan.
