Nem először járok a szóban forgó kereskedésben… Itt kihívás az autóvásárlás…
Földes, murvás, gazos, düledező kerítésű telepről van szó. Kicsit inkább bontó feelengje van a helynek. Ezt az érzést megerősítik az itt parkoló, eladásra váró autók is.
Egyszer egy nagyon viseltes (finoman szólva) Focust néztem meg, aminek hiányzik a dísztárcsája, de persze nem ez volt a legnagyobb hibája.
Az ügyfelem késik, megkér, kezdjem el egyedül az átvizsgálást.
Belépek az irodába a kulcsért.
-Na, ezt az autót se adjuk el ma… kezdi a kereskedő. Meg se nézd- folytatja.
No, gondolom, ez se egy biztató kezdés.
Majd hosszas fejtegetésbe kezd, hogy ha én minden hibát elmondok az ügyfelemnek – ahogyan legutóbb is – akkor biztos nem veszi meg az autót.
Próbálom rávezetni, hogy én ezért kapom a megbízási díjat, de érezhetően nem egy nyelvet beszélünk.
És hogy a múltkori autó is milyen jó volt és csak miattam nem vették meg. Később a telepre kiérve konstatálom meglepve (ja, nem), hogy a „jó” autó ott pusztul csendesen, ahol legutóbb is állt.
Továbbra is a hiányzó bal hátsó dísztárcsája nélkül…
Számomra teljesen érthetetlen, hogy miért nem képes valaki (az eladó) 2-3 ezer Ft-ot rákölteni egy autóra, hogy legalább a kinézetétől ne kapjon hányingert az ember. De ilyenkor persze az átvizsgáló a hibás, mert van olyan hülye, hogy elmondja az adott jármű hibáit.
Meg persze a vásárló is egy tökfej, mert azt hiszi, hogy 1 millió forint környékén már autót lehet venni…
Jelentem, azért már többször sikerült az autóvásárlás a jelzett összeg környékén.
Tisztában vagyok vele, hogy ez nem az az árkategória, ahol hibátlan gépkocsik kelletik magukat, de ésszerű kompromisszumokat kötve, némi javítási kockázatot vállalva igenis ki lehet fogni jó autókat.
Persze ezek nem az osztrák, német agyonhasznált 1000-1500 euróért árult rozsdakupacok, amik tízszer megkerülték már a földet, de a kilométerórájuk 150 ezer km körüli értéket mutat…
Némi hitvita után mennék átvizsgálni az autót, mikor fogadást ajánlanak. Kapok negyvenezer forintot, ha az autó hibáit feltárva mégis megveszi az ügyfelem.
Felháborodásomnál csak az önérzetem nagyobb, miközben természetesen visszautasítom a számára visszautasíthatatlannak tűnő ajánlatot.
Próbálkozik tovább, nehezen sikerül megértetnem az emberrel, hogy tőle (és más kereskedőtől sem) semmilyen körülmények között nem fogadok el pénzt.
Röviden az átvizsgálásról.
Az időközben megérkező ügyfelem kifejezett kérdése volt, hogy rozsda található-e az autón.
Képet is kért a kocsi aljáról, amit időhiányra hivatkozva nem kapott meg az eladótól.
Persze szabadnapot vett ki, vidékről vonatozás Pestre, majd itt szembesül azzal, hogy bizony rozsdás az autó alja… Nem is kicsit.
Nem az első autó állapotfelmérés, ahol a korrózió miatt „bukik” az autóvásárlás.
Gyakoriak a porrá rohadt hátsó hidak, bölcsők és futóműalkatrészek, ahol a csavarkötések csak flex segítségével oldhatók.
És mindezek mellett előfordulnak felháborodott nepperek, akik szerint hülye a vásárló, csak mert nem veszi meg az általa árult bontószökevényt.
Morálisan ingoványosak mint Gaben az Üvegtigrisből, csak ez nem film, itt ritkán röhögünk a végén egy jót…
