A nepper lélektana egy kifürkészhetetlen valami, karakterfejlődése egy vásárlás során pontosan megfigyelhető.
Van az úgy, hogy az ember jóhiszeműen beugrik egy „eladó csodajárgányt” megnézni. Persze a hirdetésben hangzatos szókapcsolatok (nepperszleng) vakítanak el, mint „garázsban tartott”, „nem dohányzó”, „szinte új állapot”, „első tulajdonostól”. A valóság? Hát, az egy másik univerzum.
Hétköznap délelőtt vágtunk bele az átvizsgálásba egy pest megyei telephelyen. A nepper már messziről integetett, majd ahogy közelebb értünk, a mosolya veszélyesen kezdett hasonlítani egy farkas vacsora előtti vigyorához. Szia, Uram – köszön jó nagyot. (nem röhög)
Az autó? Egy legendás „megbízható” típus, ami valaha szebb napokat látott. Most? Inkább Mad Max filmforgatásra lett volna jó díszletként. Kívülről messziről még elment volna: messziről minden szép. De ahogy közeledtünk, úgy jöttek elő a részletek, mint rossz tetkók a strandon.
A rozsda és a karosszéria
Első ránézésre a sárvédő meglehetősen hullámos volt. Az apróbb rozsdafoltok kreatív mintázatban borították az egész kasztnit (sárvédőívek, csomagtérajtó, ajtók alja) – Picasso is megirigyelte volna ezt az absztrakt műalkotást. A küszöb? Hát, inkább már csak a helye volt meg. Egy határozottabb szellő is valószínűleg lefújta volna.
Mikor említettük a rozsdát, a kereskedő máris rávágta:
– Ááá, az csak felületi! Egy kis csiszolópapír meg egy liter festék, és új lesz!
Erre egyszerűen már nem is lehetett mit mondani. Nem forszíroztuk tovább a rozsdát. És már itt véget is érhetett volna az átvizsgálás, de tovább folytattuk.
„Soha nem volt törve – a nepper szerint!”
Klasszikus mondat. Szinte éreztük előre, hogy elhangzik. A lökhárító viszont annyira lógott, hogy szinte integetett nekünk, mint egy túl lelkes idegenvezető. A motorháztető illesztése úgy állt, mintha egy óvodás rakta volna össze gyurmából, és a fényezés színe sem teljesen egyezett a gyári kóddal… vagy bármilyen más színkóddal ezen a bolygón.
Megjegyeztük, hogy talán mégiscsak volt egy kisebb afférja – ezt igazolta a rétegvastagság mérés is. Itt azért már a kezdeti mosoly megfakulni látszott a nepper arcán.
A motor, ami nem adja fel könnyen
Indítás. Indítás helyett: tekerés, indítózás… és hosszú-hosszú csend. Aksi kuka. Bebikáztuk az indításrásegítőmmel, mert emberünk csak a fejét vakargatta. A motor olyan nehezen kelt életre, mintha egy ősöreg sárkányt próbáltak volna újra feléleszteni hamvaiból. Amikor végre beindult, az egyenletes járás helyett köhögött, prüszkölt és érdekes puffanások hallatszottak.
– Hideg még, azért ilyen! – legyintett a kereskedő, miközben mintha szentségeket motyogott volna maga elé. A lambdaértékek egymáson feküdtek, mint az ifjú házasok – katalizátor is lassan elköszön – állapítottuk meg rezignáltan.
„Minden működik!” – a nepper szerint
A klíma például annyira működött, hogy fújt ugyan, csak nem hideget, hanem langyos szellőket. Ezen a ponton viszont már legalább a hangulat kezdett fagyossá válni.
Az ár, ami nem alku tárgya
A megbízóm jelezte, hogy megfelelő árért ő azért lehet, hogy elvinné az autót. Persze a leghatározottabb tiltakozásom ellenére. De jó, legyen, próbáljon valamit alkudni, aztán meglátjuk. Mikor jeleztük, hogy az autó kissé (nagyon) problémás, és esetleg az ár… nos, finoman szólva is lehetne rugalmasabb, a nepper tekintete megváltozott. A barátságos „Jó napot kívánok!” üzemmódból átkapcsolt „pitbull harci üzemmódba”: – Hát ennyire becsülöm az autót és őt! Nem muszáj elvinni! Öt perc múlva jön a következő érdeklődő, biztosan elviszi! Úgy ordított a végén az eladó, hogy az ügyfelet be kellett ültetni az autóba, mert megijedt.
Összegzés:
Az átvizsgálás során kiderült, hogy az autó főbb jellemzői: rozsda, múltbéli sérülések, technikai problémák, és egy kereskedő, aki jobban tud győzködni, mint egy karácsonyi porszívóügynök. Viszont, ha nem ér el eredményt, akkor átmegy verőember stílusba…
Tanulság:
Amikor túl szépnek tűnik egy hirdetés, az általában nem a valóságról szól. Egy alapos átvizsgálás ilyenkor nemcsak hasznos, hanem kifejezetten életmentő. Na meg pénztárcakímélő.
Mert bár a nepper szerint „egy kis törődés kell neki”, mi inkább úgy láttuk:
egy kis szentelt víz, egy nagyobb lakatosműhely és egy csipetnyi csoda kellett volna hozzá.
A cikkben szereplő fotók illusztrációk, sajnos ezen átvizsgálás alatt nem volt lehetőségünk fotózni.
